Szerszámozás a fogatban:  

A zablához a gyeplő (vagy farmatring) kapcsolódik. A kocsis e segítségével tudja irányítani a lovat. Mivel ilyenkor nincs közvetlen érintkezés ember és ló között, ezért nagyobb szerep jut ilyenkor a hang és ostor segítségeknek. Egy utcán baktató lovaskocsit látva nem is gondolnánk, hogy valójában milyen nehéz is a kocsis feladata. Egy fogathajtó versenyen azonban már kevesen állják meg a helyüket. Az ilyen gyorsasági-, maraton- vagy akadályersenyek éppen ezért nagy nézősereget vonzanak.

A kocsi vagy a szekér elé a hám segítségével fogják be a lovat. A kezdeti hámok általában csak egy bőrszíjból álltak, amit a ló nyakán vetettek át, és a szekérrúdra kötöttek. Ez zavarta a lovak légzését, ezáltal csak igen kis teljesítményre voltak képesek. Az igáshám és a szügyhám megjelenése hatalmas változásokat hozott. Ezek révén a lovak a mellükkel és a vállukkal tudják vontatni a terheket. A nagyobb súlyok húzáskor igáshámot, kisebb erőkifejtés esetén pedig szügyhámot használnak.

A szügyre illeszkedő szíj az istrángokban folytatódik, és elöl a tartószíjhoz kapcsolódik. A szügyellőt a segédnyakszíj tartja a megfelelő helyzetben. A szügyellőből indul ki a vállszíj mögötti hátszíj. A hátszíj felül a mar mögé illeszkedő kápában, lefelé pedig a törzset körülvevő haslóban folytatódik. Az igás hámban a nyaklót egy vas- vagy favázra épült, belül kipárnázott, gyűrűszerű eszköz, az iga helyettesíti. Hegyes vidékeken farhámot is szoktak használni.

A kocsi elé fogott lovaktól függően beszélünk egyes-, kettes-, hármas-, stb... fogatról. Páros számú lovat egymás mellé fognak be (tandemben), három lovat pedig vagy egymás mellé (trojka) vagy egyet előre és kettőt hátra. Minden befogási módszer más és más beállítottságú lószerszámot igényel.